Sokat töprengtem némán Viki mellett... Nem tudtam hogy mit tehetnék. Hosszas gondolkodás után végül úgy éreztem, hogy kiötlöttem egy tervet. Talán ha megtudná hogy az én szívem is érte dobog, akkor megnyugodna...
Ez azonban koránt sem ilyen egyszerű, mint amilyennek hangzik. Hosszú az út egy lány szívéhez, így hát tudtam hogy azonnal bele kell fognom. Ránéztem, letöröltem az arcáról a csepergő könnyeket, végigsimítottam a haját, adtam egy puszit az arcára, majd elbúcsúztam tőle. Utam azonban nem haza vezetett.
Nyikorogva nyílt a virágos ajtaja. Beléptem a küszöbön, és elfogott az a kellemes illat. A természet, az újjászületés, a szabadság, és a szerelem illata volt az. Órákig képes lettem volna nézelődni és ácsorogni abban a kellemes üzletben, azonban nem tettem. Mivel pontosan tudtam hogy miért jöttem, így nem sok értelmét láttam volna sokáig ott időzni. Odaléptem a pulthoz. Az idős Márta néni állt ott, az övé volt ez a bolt. Minden itteni növény az ő kertjének gyümölcse. Szép kert volt az, rendezett és színes. Számtalanszor jártam már bent nála. A pultos halk remegő hangján megszólalt:
Odaértem a házhoz. Lehajoltam az ajtónál hogy letegyem a rózsát. Ekkor remegni kezdtek a karjaim. Féltem, azonban éreztem hogy jól cselekszem. Letettem tehát a szál virágot a küszöb elé, majd gyors léptekkel elindultam hazafelé. Talán megérti majd hogy mi az én szívem vágya... Talán holnap boldogabban fog ébredni... Talán...
Nyikorogva nyílt a virágos ajtaja. Beléptem a küszöbön, és elfogott az a kellemes illat. A természet, az újjászületés, a szabadság, és a szerelem illata volt az. Órákig képes lettem volna nézelődni és ácsorogni abban a kellemes üzletben, azonban nem tettem. Mivel pontosan tudtam hogy miért jöttem, így nem sok értelmét láttam volna sokáig ott időzni. Odaléptem a pulthoz. Az idős Márta néni állt ott, az övé volt ez a bolt. Minden itteni növény az ő kertjének gyümölcse. Szép kert volt az, rendezett és színes. Számtalanszor jártam már bent nála. A pultos halk remegő hangján megszólalt:
- Jó napot fiam! Mivel szolgálhatok! Jól sejtem hogy szerelem lángol a szívedben?
- Szép jó napot! Jól, jól tetszik látni. Dobog a szívem valakiért. Szeretném meglepni egy vörös rózsával.
Miután megkaptam a szép szál tózsát, beszélgettem még pár szót az asszonnyal, majd haza indultam.
- Szép jó napot! Jól, jól tetszik látni. Dobog a szívem valakiért. Szeretném meglepni egy vörös rózsával.
Miután megkaptam a szép szál tózsát, beszélgettem még pár szót az asszonnyal, majd haza indultam.
Amíg ballagtam hazafelé, folyton csak azon járt az eszem, hogy miképp lenne bölcsebb átadni ezt a rózsát... Névvel vagy név nélkül... Végül ezutóbbi megoldást választottam. Amint leszált az ély, elindultam Viki háza felé. Szépen halkan sétáltam a falu kihalt utcáin. Már mindenki aludt. Csak én voltam az utcán. Én és a gondolataim... Ahogy elballagtam a játszótér mellett, és eszembe jutott a régi emlék.
Ezen a játszótéren ismertem meg őt, még számtalan évvel ezelőtt. Harmadikosok voltunk, amikor egy nyári napon kivonult ide az osztály. Az osztálytársaimmal soha nem voltam kimondottan jóban. Eljött az ideje a közös focizásnak... Eleinte én is beálltam, azonban pár percre rá, olyan erővel rúgtak fejbe a kemény bőrlabdával, hogy elájultam. Amikor magamhoz tértem, ő állt mellettem. Ellátott engem, és elvitt az orvosi rendelőbe. Ő volt az egyetlen aki megértette ezt. Ő tudta csak átérezni a helyzetemet...
Odaértem a házhoz. Lehajoltam az ajtónál hogy letegyem a rózsát. Ekkor remegni kezdtek a karjaim. Féltem, azonban éreztem hogy jól cselekszem. Letettem tehát a szál virágot a küszöb elé, majd gyors léptekkel elindultam hazafelé. Talán megérti majd hogy mi az én szívem vágya... Talán holnap boldogabban fog ébredni... Talán...