1. rész - Van remény!

Még csak pár órája hogy felkelt a nap Worshill városában, de már olyan, mint ha hosszú órák óta ébren lennék. Mivel ma nincs semmi tennivalóm, így hát elindultam végig a poros utcán, és közben rá gondoltam... Már megint rá... Tudtam hogy nem lehet az enyém, hisz ő mást szeret... De azért reménykedtem hogy talán majd egyszer mégis összehoz minket a sors.
 
Csak lépkedtem magányomba zárkózva a köveken, és a tekintetemmel követtem az ismerős környéket. A házak, a bolt, az iskola, a játszótér... minden napon ugyan azt a képet festették elém. Lépésről lépésre közeledtem Viki házához, amikor egy ismerős hangra lettem figyelmes. Tudtam hogy ő az. De a dallam sajnos nem dobott föl túlzottan. Ahogy közelebb lépkedtem, már egészen biztos voltam abban hogy mit dúdol...
 

"Talán, lesz még egy életem
Talán, még újra kezdhetem
Talán, még egyszer szép leszek
S, hogy minden éjjel sírok arról nem tehetek"


(Valahol Európában [musical]: Talán)

Tudom hogy nem volt könnyű élete, de azér sokat tanult a múltjából. Már hosszú évek óta nem láttam őt ilyen búsnak. Csak ült a padon és sírt. Egy pillanatra megáltam, és el kezdtem gondolkodni. Odamennyek? Vagy hagyjam őt magára, hátha kipiheni? De nem szeretném hogy megsértődjön. Mit is kellene tennem? Végül úgy döntöttem, hogy leülök mellé a padra.
 - Szia! Mi történt veled? Tudok valamiben segíteni? Rég nem láttalak ilyen búsnak - mondtam neki kissé félve.
 - Szia! Péter! Ő az oka mindennek! Vége! Itthagyott!
El tudtam képzelni hogy milyen érzések kavarogtak szegényke fejében. Tudtam hogy milyen erős érzelmeket táplált a barátja felé. Sajnos az élet ilyen... Minden dolog múlandó... Sajnos ezt már én is számtalanszor tapasztaltam.
 
Tisztán emlékszem még arra a napra. 8. osztályos volta. Volt egy jó barátnőm, Nóra, akivel szinte minden délutánunkat együtt töltöttük. Egyszer egy beszélgetés után pár napig nem hallottam róla. Ez után már csak annyit mondott, hogy nem is érti hogy hogy bánhattam így vele. Hosszú gondolkodás után persze kiderítettem hogy mi történhetett. Egy magát menőnek tartó bunkó fiú tehetett az egészről. Ő verekedésre és harciasságra tanította a barátnőmet, amit én soha nem szerettem. Sajnos azonban sokan ezt tartották menő és trendi dolognak, már abban az időben is. Azóta sem hallottam semmit egyikőjükről sem. Pedig azt hittem hogy bízhatok benne. És bízhattam is. De egyszer minden véget ér. Nóra számára egy korszak, számomra pedig egy barátság.
 
A múltam bár nehéz volt, de sok mindenre megtanított, aminek azóta rendszeresen hasznát veszem. Már csak arra kellene rájönnöm, hogy miképpen vidíthatom föl Vikit.