Egyedül loholtam egyre mélyebbre és mélyebbre az erdőbe. A fák lombjai egyre jobban összezárultak a fejem fölött, így már a lenyugvó nap utolsó sugarai sem tudtak áthatolni rajtuk. A teljes sötétségben már lelassultak a lépteim, majd hirtelen megpillantottam valamit a távolban.
A fák között egy gyenge fény pislákolt. Azonnal arra vettem az irányt, és ahogy egyre közelebb értem ozzá, egy ház körvonalai kezdtek el kirajzolódni a szemem előtt. Félve sétáltam egyre közelebb az épülethez, és közben megfordult a fejemben, hogy biztosan ezt kellene-e tennem. Aggódtam Réka miatt, így úgy döntöttem, hogy nem tétovázhatok. A ház kőből épült, egy kis rozoga fa ajtó volt rajta, valamint két kis ablak. Kicsit félelmetes volt a hely, a fal pár helyen már omladozott, a rossz állapotú szalmatető alatt kis fészkekben mocorogtak, bentről pedig egy idős férfihang hallatszott, valamint nagyon halkan két kislány kiabálása. Most vagy soha! szólt a hang a fejemben, majd elkezdtem erőteljesen kopogtatni az ajtón.
- Ki az? - hallatszott az öreg hang, majd egy kulcskarika csörgött odabenn.
- Én csaakkk... - kezdtem el, de az ajtó addigra nyikorogva kinyílt, és az öregember pillanatok alatt megragadta a nyakam.
- Ezt a mondatot már nem kell befejezned - mondta, majd egy másodperc töredéke alatt egy zsákot húzott rám, és mire feleszméltem, már be is kötözte a száját. Éreztem ahogy elkezd húzni a földön, végig egy lépcsőn, majd kioldotta a zsákom száját és egy vasrács mögött találtam magam. Valószínűleg a ház pincéjében lehettem. - Itt jó helyen leszel - nevetett egyet a rongyos ruhásjú öregember, majd felkapta a földön heverő fáklyát és felment a lépcsőn.
Odalenn teljes sötétség volt. Nem tudtam hogy mit volna bölcs tenni... magával ragadott az emlékáradat.
Még kicsi voltam, amikor egy délutánon bújócskáztunk a kertben a barátaimmal. Búvóhelyet keresve ráléptem egy rozoga aknafedélre, és egy mély verembe zuhantam. Borzasztóan féltem, a lábam szörnyn fájt, és gyerekfejjel nem tudtam hogy mi volna bölcsebb. Fel kellene másznom azon a zsinóron ami az akna tetejéről lóg, vagy segítséget kellene kérnem? Végül hangosan segítségért kiáltottam. Az egyik barátom hozott egy régi fa létrát, amelyen felmászhattam. Amikor kimásztam, megfogtam egy botot és megpiszkáltam vele kötelet. A kötél leszakadt és a mélybe zuhant, óriás porfelhőt hagyva maga mögött.
Döntenem kell. Kockáztassak? Megszólaljak? Vagy haljunk meg csendben együtt? Úgy éreztem, hogy az utolsó esélyem az, haa...
- Lányok, itt vagytok? - suttogtam halkan.