Gyorsan teltek a napok a városban. Már jó ideje nem találkoztam Vikivel, igazából nem is tudom hogy miért. A lelkem mélyén talán kicsit féltem. Úgy éreztem, hogy a múltkori levele bizony okot adott erre. Nem nagyon mertem elé állni.Ez idő közben a cicus lassacskán felgyógyult, s bár kissé még sánta volt, de már teljes életkedvvel futkorászott minden felé a ház körül.
Sokat töprengtem azon, hogy mit volna bölcsebb kezdeni vele. A vadonba vissza nem engedhetem, hisz ki tudja, talán néhány nap múlva ismételten baleset éri szegényt. Elhatároztam, hogy átviszem Vikinek, azonban ahogy ez a gondolat megszületett, megcsörrent a telefonom. Ő volt az. Kissé félve azért, de csak felvettem. Kissé remegő hangon, halkan szólalt meg:
- Szia! Aggódok érted! Már napok óta semmit nem hallok felőled! Mi történt veled? Ugye minden rendben van?
- Örülök hogy aggódsz értem, de mondd, miért teszed? Minden rendben van persze, csak tudod...
- A levél... az a felelős mindenért, ugye?
- Ugyan, dehogy! Erről nem te tehetsz.
- Tudod mit? Ne szaporítsuk a szót! Csak gyere át! Szükségem van rád!
Majd bontotta a vonalat. Ekkor felkaptam egy pulóvert, és azonnal elindultam a ház felé, meglehetősen gyors léptekkel. Az út végig porzott a lábam alatt, ahogy szinte futottam keresztül a falun. Ahogy rohantam, sebesen dobogott a szívem, és azon töprengtem, hogy miért lehet olyan sürgős számára ez a találkozás. Megpillantottam a házat. Már várt rám a bejáratnál, és amint odaértem, a nyakamba ugrott széles mosollyal.
- Ugye minden rendben van veled? - kiáltott fel hangosan.
- Persze, persze. Miért? Hogy lehetne másképp?
- Képzeld! Réka bajban van!
- Mi történt vele? - ordítottam rémülten a fülébe.
- Elrabolták! Az a gazember az erdő felé futott!
Ekkor hirtelen megrémültem, és egy pillanatra meg sem bírtam szólni. Egy régi súlyos emlékem pergett le a szemeim előtt.
Fiatal koromban egyszer elutaztunk a szüleim ismerőséhez. Amíg a kertben játszottam, ők bent beszélgettek az öreg faházban. Meghallottam egy hangot, mint ha sebes léptek közelednének felém. Hátranéztem, és egy sötét ruhás alak állt mögöttem. A következő pillanat amire emlékszem, hogy a falu kórházában fekszem, 5 órával később, és senki nincs ott a szobában, csak a doktornő. Azóta sem tudom, hogy pontosan mi történt azon a délutánon.
- Azonnal utána kell indulnunk!
- Ne tedd! Mi van ha téged is megsebesít?
- Annyi baj legyen! - Felkaptam a fejszét, majd elkezdtem teljes erőmből berohanni a fák közé.
Nem gondolkodtam. Nem tudtam hogy hol találhatnék rá, mi alapján, csak reménykedtem hogy idővel a szegény leány nyomára bukkanok.
- Ugye minden rendben van veled? - kiáltott fel hangosan.
- Persze, persze. Miért? Hogy lehetne másképp?
- Képzeld! Réka bajban van!
- Mi történt vele? - ordítottam rémülten a fülébe.
- Elrabolták! Az a gazember az erdő felé futott!
Ekkor hirtelen megrémültem, és egy pillanatra meg sem bírtam szólni. Egy régi súlyos emlékem pergett le a szemeim előtt.
Fiatal koromban egyszer elutaztunk a szüleim ismerőséhez. Amíg a kertben játszottam, ők bent beszélgettek az öreg faházban. Meghallottam egy hangot, mint ha sebes léptek közelednének felém. Hátranéztem, és egy sötét ruhás alak állt mögöttem. A következő pillanat amire emlékszem, hogy a falu kórházában fekszem, 5 órával később, és senki nincs ott a szobában, csak a doktornő. Azóta sem tudom, hogy pontosan mi történt azon a délutánon.
- Azonnal utána kell indulnunk!
- Ne tedd! Mi van ha téged is megsebesít?
- Annyi baj legyen! - Felkaptam a fejszét, majd elkezdtem teljes erőmből berohanni a fák közé.
Nem gondolkodtam. Nem tudtam hogy hol találhatnék rá, mi alapján, csak reménykedtem hogy idővel a szegény leány nyomára bukkanok.